Gulácsi Erika civilben vidékfejlesztő agrármérnök, aki több, mint tíz éve hagyta maga mögött a nagyvárosi életet és költözött a Baranya megyei zsákfaluba, Szalatnakra, amelynek 2019 ősz óta ő a polgármestere. Küldetésének érzi a szegény családok felkarolását a térségben, ezért olyan programokat indított közfoglalkoztatottak részére, amelyek azon túl, hogy értékteremtőek a helyi közösség számára, plusz bevételhez is juttatják az ott élőket. Erika az idei Highlights of Hungary évadban Törőcsik Franciska színművész/ Highlights nagykövet jelöltjeként vett részt, és tevékenységéért nagyköveti különdíjban részesült, ami az elismerésen túl idén 2.000.000 Ft pénzjutalommal is járt.

2020-ban Téged ismert el különdíjjal a Highlights Nagyköveti csapata. Hogyan élted ezt meg akkor és milyen változásokat hozott számodra azóta?

Nagy megtiszteltetés és meglepetés volt ez az elismerés. A munkám igazából egy dolog irányába visz, azaz, hogy hogyan lehet jobban élni vidéken, hogyan segíthetek ebben a településen élőknek, vagy a tágabb környezetemnek. Azt hiszem, mióta átvettem a díjat, megerősített abban, hogy jó úton járok, még ha sokszor nagy cikk-cakkokkal is érem el az általam kijelölt célt. Az én utamon kevés az értékmérő, talán leginkább néhány apró visszajelzés az, ami támogat. Egy család anyagi helyzetének javulása, öröme, vagy egy kilátástalan helyzet rendezése; egy könnyebb iskolakezdés, a bizalom, vagy néhány telefonhívás, hogy segítsek megoldani ezt vagy azt; az életszemlélet megváltozása, egy új értékrend kialakítása: minden olyan visszajelzés bátorít és jól esik, ami ahhoz a rengeteg munkához köthető, amely a családok, és a falu felé irányul. Igazából ez elismerés hatására én erőt, kitartást kaptam, ami segít tovább vinni a céljaimat.

Te hogyan hatsz, alkotsz, gyarapítasz a mindennapokban?

Ha konkrétan a hatásról van szó, akkor példával, az alkotásról, akkor kreatív megoldásokkal, és a gyarapításról, akkor az útmutatással, hogy minden olyan család megtalálja a saját lehetőségeit vidéken, akik eddig csak keresgéltek. Ők egyre többen vannak. Hiszem, hogy vidéken élni nagy feladat, sok mindennel nekünk -főleg kis településen élőknek- meg kell küzdenünk. A távolság például az egyik olyan dolog, amelyet le kell küzdjünk. Fontosnak tartom, hogy ne csak létezzünk, hanem éljünk. Legyenek terveink, jövőképünk, legyen hobbink. Elérhető és reális céljaink, amely nem az elköltözés városba, hanem sokkal inkább a helyben maradás, és azoknak a dolgoknak a kihasználása, ami rendelkezésünkre áll. Ilyen a földterület, amely nagy kincs. Ez ne teher, hanem ajándék legyen, amely bevételhez juttathat. Így már el is jutunk könnyen az uborkatermesztéshez, amely természetesen nemcsak uborka lehet. Az előbbi azért jó, mert nem romlik meg olyan könnyen, mint az eper, és helyben azért lehet értékesíteni, mert pont helyben laknak, akik nem is termelik, de szívesen feldolgozzák családjuk számára. Lehetne ugyanígy termeszteni paradicsomot is. Fontos, hogy lássák az emberek, vidékiek és városiak is egyaránt, hogy nem előny vagy hátrány egy bizonyos élettérben élni, hanem más. Tanulhatunk egymástól. A mai kor lehetővé teszi, hogy az online világban bármi elérhető legyen bárhol. Ha így nézem, a vidéki környezet előnyösebb. Ha a szociális kapcsolatok sokaságát tekintjük, bizony hátrány, amelybe bizonyos szolgáltatók elérése is benne van. Kulturális szempontból szintén nehezebb vidéken, nagyon nehéz és drága egy jó színházi előadást megnézni, vagy koncertre menni. Úgy érzem, hogy szerepem főleg a híd képzése a falusi és a városi létforma között, már csak a sorsomból kifolyólag is. Hiszen Budapest egyik budai kerületéből indultam Baranya szegletébe.  

Szalatnak polgármesterént olyan uborkatermesztő programot dolgoztál ki a zsákfalu közfoglalkoztatottjai számára, amely számukra extra bevételt biztosít. Hogyan épül fel a program, mit kell tudnunk róla?

A programot az ország másik felében sikeresen, de mégis a miénktől eltérően működő Kiút program, illetve a Hegyháti Gyerekesély Program (amelyben jómagam is szerepet vállalok) mezőgazdasági vonulata ihlették. Az említettek tapasztalatait igyekeztem olyan formán „átgyúrni”, hogy az alkalmazható legyen bármelyik településen a közfoglalkoztatásban, vagy a települési vidékfejlesztésben. No de hogyan máshogy lehetne mérni egy elvégzett munka minőségét, ha nem a konkrét eredményekkel? A motivációhoz és lelkesedéshez nemcsak a maga a munka, hanem az általa elért siker is szükséges, a jó munkáért pedig plusz jövedelemnek is kell kapcsolódnia, hogy elérjük a kívánt változást. Kidolgoztunk tehát egy saját jutalomrendszert, az elvégzett munkát és a hozzáállást alapul véve, amely lehetővé teszi a programban dolgozók jutalmazását. Az értékmérő tehát a teljesítmény, és a közösségben (vagy közösségért) végzett tevékenységük. Ehhez kapcsolódik az uborkatermesztés, amelyet mentorált családaink végeznek: saját kertjükben termelnek, ők a fizikai munkájukat, a motivációjukat és lelkesedésüket adják, mi pedig a szaktanácsot. Ezen túlmenően szervezzük az eladást és értékesítést egy szövetkezeten keresztül - mindezt szigorúan helyben, hogy segítsük a helyi gazdasági folyamatokat.

Milyen rövid- és középtávú célok lebegnek a szemed előtt?

Szeretném folytatni a munkám, kiegészítve azzal, hogy létrehoznék egy alapítványt, amelyben nagyobb vállalkozókat hoznék össze szegény sorsú családokkal, így koordinálhatnánk az elkezdett munkát mindentől függetlenül. Az alapítvány segítené az elindulást az uborkatermesztésben, vagy szakmai hátteret adna. Jó lenne, ha Szalatnak olyan mintaterületté válna, amely lelkesíti a kollégáimat is. A településvezetés egy nagyon nehéz út, rengeteg láthatatlan befektetéssel, mert minden alapja, hogy felkeltsük az igényt az emberekben, hogy készek legyenek nemcsak beállni passzívan a változások irányába, hanem elkezdjenek tenni is érte. Túl kell jutnunk azon, hogy kétségeik legyenek, hanem bizalmat kell építeni. Ez talán a legnagyobb feladat. Egyszerű hasonlattal élve, amelyet valahol valamilyen formában Müller Péter könyvében olvastam, nemcsak ki kell feszíteni a vitorlát, hanem kormányozni is kell a hajót. De ez biztos, ha a jó úton járunk, a szelek röpíteni fognak.

Neked kik voltak a személyes kedvenceid a 2020-as Highlights of Hungary évad jelöltjei közül és miért pont ők?

A kedvencem Lőrinczi István Perma Gang Projektje, három okból. Az egyik személyes: a nagypapám az Andrássy úton valójában ugyanezt csinálta, és gyerekként néztem, ahogy még gerlék is fészkelnek a teraszon. Volt ott egy kis szökőkút, ahol kicsi műanyag kacsákat usztattam, és tele volt roskadásig mindenféle fűszernövénnyel, virággal. Annyira, hogy szegényt az alatta lakó felszólította, hogy túl nagy súlyt pakol ki. A másik ok, hogy ugyanaz a mögöttes tartalma az én munkámnak is, hogy amit magunk meg tudunk termelni, azt tegyük meg. A harmadik szempont szerintem az, hogy növeljük a zöld felületet a sivár folyosókon, és ha mindenki ezt tenné- de tényleg mindenki, a zöld környezet is jelentős lehetne. Ez pedig még azt a hozadékot is nyújthatja, hogy közösséget építünk egy házon belül, ahol nemcsak a termésről lehetne beszélgetni, hanem cserélni is lehetne akár a fűszernövényeket. Összefoglalva ökotudatos, dekoratív, közösségépítő dolog. Ezért áll hozzám közel.